nyirkos levegőt gőzöl leheletem,
a csend leül mellém sápadtan,
most minden oly tehetetlen.
Orromban érzem a temető szagát,
átjárja testem a fájdalom és a magány,
mi tegnap még csillagként ragyogott,
mára csak íztelen könnyeket hagyott.
Mécsesek fényei sorban gyúlnak,
ezernyi lángja egy könnybe zárt múltnak,
mind egy lélek, mely itt hagyta a földi létet,
s hisszük, hogy egy jobb és szebb világba értek.
English (US)