Nyolc évtizede még át akarták építeni az Anker-házat, most viszont a felújításán dolgoznak

A budapesti városkép egyik központi eleme – a város szívében álló Anker-ház – a megszületése óta viták tárgya. A Bécsben alapított Anker (= Horgony) Biztosító Társaság otthonaként 1910-ben átadott épület méretei, díszei, illetve öncélúsága miatt előbb a kortársaitól, majd az utókortól kapott sokszor jogos kritikákat. Ezek egy részéről most, száztizenöt évvel később nyugodtan beláthatjuk, hogy igaznak bizonyultak, hiszen a pénzintézet úgy gondolta: mindenképp olyan homlokzatnak kell születnie, ami az Anker erejét, nagyságát és szilárdságát bizonyítja, ez pedig maximálisan meg is valósult – anélkül, hogy a végeredmény bármennyire is igazodott volna a szomszédokhoz. Az elmúlt száz év persze a szakma véleményét is megváltoztatta, hiszen az Anker-ház régóta műemlék, a lakók pedig hosszú küzdelem után elértek oda, hogy megnyílt a lehetőség a felújításra.

Nem szégyelli magát?

A Király utca, a Károly körút, illetve a Bajcsy-Zsilinszky út találkozásánál álló terület teljes egészét a cég 1907-ben vásárolta meg, majd szinte azonnal meghívásos építészeti tervpályázatot írt ki az utódra. A versenybe a kortárs magyar építészet két zsenijét, a magyaros szecesszió atyjának tekintett Lechner Ödönt – az Iparművészeti Múzeum alkotóját –, illetve a historizmust képviselő Alpár Ignácot – a Magyar Nemzeti Bank, a városligeti Vajdahunyad vára, illetve a később MTV-székházként ismertté vált Tőzsdepalota tervezőjét – is meghívták, közülük végül az utóbbi győzött.

Balaton József / MTI / MTVA Az épület főhomlokzata az Erzsébet tér felől.

Alpár pályamunkája jócskán különbözött a végül megépült struktúrától, hiszen a domborművekkel, illetve szobrokkal díszített homlokzatot két saroktoronnyal, valamint sátortetővel fejelte meg, sőt, a megrendelő vágyával is szembement. Az Anker úgy gondolta, hogy az Olaszország számos pontján (Milánó, Róma, Nápoly) ma is álló, fényűző belső terekkel rendelkező üvegtetős bazárok mintájára fedett sétálóutcát kell átvezetni a házon, az építész azonban nem értett egyet ezzel, hiszen úgy érezte: azok levegőtlenek, télen fűthetetlenek, nyáron hűthetetlenek, sőt, közbiztonsági és közegészségügyi problémákat is felvetnek.

Építő Ipar, 1909/15. / Arcanum Újságok

Az ellenvélemény végül hatott, így 1909-re megszületett a végleges terv, ami egy nyitott, íves útvonallal – ez a mai Anker köz – kötötte Pest korábbi főutcáját, a Király utcát a széles Bajcsy-Zsilinszky úthoz, mégpedig úgy, hogy előbbi 12 méteres szélességét vitte tovább.

A saroktornyok méretének csökkenése, a sátortető újabb, akár lakhatásra is alkalmas szintté való átalakulása, valamint az annak tetejére pottyantott piramist az építészszakma számos képviselője nézte ferde szemmel, egy közkedvelt városi legenda pedig arról mesél, hogy Alpár felesége sem tudott megbarátkozni a végeredménnyel. Az építészcsaládból származó Orth Antónia eszerint, amikor először látta a nagyrészt vasbeton vázzal született, így műszakilag kora csúcskategóriáját képviselő házat, így csattant fel a mellette sétáló férjének:

The post Nyolc évtizede még át akarták építeni az Anker-házat, most viszont a felújításán dolgoznak first appeared on 24.hu.