Ők a forradalom elfeledett hősei, akiknek a nevét mindennap láthatjuk Budapest utcáin

Hogy az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc emléke a köztereink elnevezésében is velünk él, az senki számára nem hathat az újdonság erejével: hazánk minden részén találni olyan utcákat és tereket, amiket a forradalom nagy alakjairól – Kossuth Lajosról, Batthyány Lajosról vagy Petőfi Sándorról – neveztek el.

De mi a helyzet a szabadságharc „elfeledett” szereplőivel, akiknek a nevét ugyan nap mint nap láthatjuk Budapest utcáit járva, mégsem tudjuk róluk, hogy kik is voltak ők?

A mártírhalált halt márciusi ifjú és a Szent Korona elrejtője

Bár Buda északi részének az egyik központjáról van szó, ami már 1900 óta viseli ezt a nevet, mégsem ismerik túl sokan a Kolosy tér névadójának, Kolosy Györgynek a hátborzongató és egyben tragikus történetét. Pedig ő volt az egyetlen ember, akit felelősségre vontak a forradalom egyik legkegyetlenebb eseménye, a szabadságharc békés lezárásának lehetőségét kizáró lincselés miatt.

Kolosy György 1824-ben született egy tanító fiaként Erdélyben, az akkor még Mezőkövesdnek hívott Székelykövesden. Joghallgatóként került Pestre, ahol a szabadságharc kitörése idején már joggyakornokként és családi nevelőként dolgozott. De a Pilvax egyik vezetőjeként a márciusi ifjak munkájából is kivette a részét. A fiatal Kolosy élete azonban a magyarok első győzelmét, a pákozdi csatát megelőző napon, 1848. szeptember 28-án végzetes fordulóponthoz érkezett. Míg a Josip Jellasics horvát bán vezette császári csapatok az ütközetre készültek, a Habsburgok által törvénytelenül Magyarország császári biztosává kinevezett gróf Lamberg Ferenc Fülöp Pest-Budára utazott.

A gróf Budáról Pestre tartott, amikor az osztrák sereg közeledésétől feldühödött tömeg a Dunára épített hajóhíd előtt kirángatta a kocsijából, és meglincselte.

A levetkőztetett holttestét végighurcolták a pesti utcákon egészen a képviselőházig, ahova a tömeg egyik vezetője, Kolosy még be is rohant, hogy a véres kardját lóbálva fennhangon közölje: megölték Lamberg grófot.

Kolosy volt az első, aki a kardjával csapást mért a gróf fejére, ezért női ruhába bújva Erdélybe kellett menekülnie. Majd beállt Bem József tábornok seregébe, és a szabadságharc végéig több különböző egységnél szolgálva századosi rangig jutott.

A világosi fegyverletétel után a szülőföldjén betyárként rejtőzködött Frunza álnéven, de Pesten maradt szerelmének írt egyik levele a hatóságok kezébe került, akik Bosch Annát és a nő öccsét is letartóztatták, ezért Kolosynak fel kellett adnia magát 1849 novemberében.

Beismerő vallomást tett.

The post Ők a forradalom elfeledett hősei, akiknek a nevét mindennap láthatjuk Budapest utcáin first appeared on 24.hu.