Keserűséget őrizve.
Boldogsága oly távol.
Messze már az édes álom.
Halkan dúdolja bús dalát.
Ő lett a fagy, mi örökre jár.
Zord világ képet fest le.
Ha az ecsethez ér keze.
Mondd, merre jár az a kismadár?
Hol süthet majd a napsugár?
Mondd, hol van ő, aki szeret?
Miért lett szívem hideg?
Talán messze jársz, és tudod jól.
A vigasz nem szól a távolból.
Te a tavasz vagy, de én a tél.
Mi együtt örök ellentét.
S ha rád is találna szívem.
Nem lehetnék a tiéd.
Daloltam este a holdnak rég.
Hideg éjszakában csillag sem élt.
Búsult a szívem, hisz tavaszra várt.
Hallottam róla sok mesét.
De amikor eljött, mennem kellett.
Mert örök a körforgás, és el nem érem.
Mire a szerelem beteljesedne.
A körforgás már mást hoz nekik.
Mondd, merre jár az a kismadár?
Hol süthet majd a napsugár?
Mondd, hol van ő, aki szeret?
Miért lett szívem hideg?
Talán messze jársz, és tudod jól.
A vigasz nem szól a távolból.
Te a tavasz vagy, de én a tél.
Mi együtt örök ellentét.
S ha rád is találna szívem.
Nem lehetnék a tiéd.
English (US)