Oláh Szilárd: Egy utolsó csókot

Ha bezárul az ajtónk, amin beléptünk.
Ne ijedj meg, inkább fogadd el a kezem.
Innen nem vezet már sehová út.
El kell válnunk csendben.
Tudod, nem akarom, hogy véget érjen.
De mégis úgy érzem, itt a vége.
Tudod, maradnék még veled.
De ennek nem lenne szép a vége.

A te érzéseid bennem testetlen démonokká váltak.
Még akarlak, de tudom, hogy ez a vesztem.
Mégis úgy akarod, hogy együtt legyünk.
Pedig egymásnak csak vesztünket okozzuk.
Mesélje el neked az együtt töltött időt a hold.
Hányszor sírtam éjszaka utánad,
Ha a földön már csak egy perc járna.
Egy utolsó csókot küldök a szélben szállva.

Te voltál a vesztem, de te voltál a kezdet.
Benned van minden, de elvesznék és félek.
Tudod, hogy a szerelem, mit érzek, helytelen.
Mert nem látok benne, csak fájdalmat és viharokat.
Tudod, nem akarom, hogy véget érjen.
De mégis úgy érzem, itt a vége.
Tudod, maradnék még veled.
De ennek nem lenne szép a vége.

A te érzéseid bennem testetlen démonokká váltak.
Még akarlak, de tudom, hogy ez a vesztem.
Mégis úgy akarod, hogy együtt legyünk.
Pedig egymásnak csak vesztünket okozzuk.
Mesélje el neked az együtt töltött időt a hold.
Hányszor sírtam éjszaka utánad,
Ha a földön már csak egy perc járna.
Egy utolsó csókot küldök a szélben szállva.

Mesélje el neked az együtt töltött időt a hold.
Ha a földön már csak egy perc járna.
Egy utolsó csókot küldök a szélben szállva.
Mert érted lehet, a sok elvesztegetett perc is értelmessé válna.