Az idő minden síkján átkel,
Mert tudja, valaki várja.
Lelkek kapcsolódnak valahol a térben,
Dallamuk messze száll a déli szélben.
Varázslat söpör át a tereken,
Ez nemcsak egy egyszerű szerelem.
Ezt megírták maguknak, mielőtt leszülettek egy halandó világba,
Azóta keresik a másikat minden vadvirágba`.
Keresnek, kutatnak, míg megszólal az ismerős dallam,
Felfedezik magukat abban az ismerős hangban.
Szem szemmel találkozik,
Felismer a lélek.
Nem kell ahhoz, hogy megérints,
Hogy érezzelek téged.
Vonzástörvény, miegymás, csak nevettünk rajta,
És hogy most itt szemben állsz, tudom, ezt Isten akarta.
Útra kelt a képzelet, hogy jó lenne, ha volnál,
És rájössz, ez nem képzelet,
Mert igazabb a valónál.
English (US)