Tudom, ez a bolygó nem a mi otthonunk.
Átutazók vagyunk, és egy kis időre,
Tudjuk, hogy itt ragadunk.
Kereslek, kutatlak ezredévek óta,
Mióta lelkünk kettévált,
Érzem, lassan eljön az óra,
Hogy ismét karjaim ölelnek át.
Keresem lelked ismeretlen arcokban,
Suttogom neved, hátha hozzád viszi a szél.
Állok egy sebes folyónak partján,
Lényem már semmitől sem fél.
Hallgatom madarak dalát,
Lábam érinti homokföveny,
Kereslek a csillagokban is,
Hátha onnan majd lelked üzen.
Mikor a végtelen csillagport szór rám,
Szememre álmot bocsájt az éj,
Tudom, hogy elhoz nekem a végtelen,
Csak annyit mond, szépen kérj!
Kérek és kérlek, hogy találj meg engem,
Míg időm itt el nem rohan.
Utána már csak a fényben élhetek veled boldogan.
English (US)