hópiheként majd csak rajtad olvadok.
Hűvös eső leszek, ha bánt a nagy meleg,
rajtad csordulok, ott leszek veled.
Azzá válok, amivé akarod,
ölelés leszek, hogy érezzem karod.
Egy édes csepp, mi ajkadhoz lágyan ér,
egy sóhaj, mi nélküled mit sem ér.
Azzá válok, amivé akarod,
vicces rím leszek, s veled kacagok.
A csend leszek neked, ha zavar a durva zaj,
álmod leszek, hol nem érhet semmi baj.
Azzá válok, amivé akarod,
selyemmé, mi méltatja gyönyörű alakod.
Napfény leszek, ha a sötét elborít,
s árnyékká válok, ha a fény vakít.
Azzá válok, amivé akarod,
tenélküled csak üresség vagyok.
Lehetnék bodros felhő az égbolt kék egén,
de csak ha rám pillantasz, akkor élek én.
English (US)