Lusta ködök szelleme száll.
Melege elillan lassan,
S a hideg, októberi éjszaka
Csendben betakar!
Most a szeptembernek hava
Siklik az égen,
S hamar tovaröppennekvele az őszi levelek.
Veszem a kalapom,
Mögöttem halkan becsukódik az ajtó!
Holnap erdőre megyek fáért,
(Kell az télre...!)
Ha marad időm, gombát is szedek! Nicsak,
Egy őzet láttam, megijedt tőlem,
Valamitől én is megijedek, s
Észrevettem, arra, a tisztáson túl
Egy vaddisznócsordát.
Nem félek tőled, november barátom,
Miattad húzom összébb a kabátom.
Igaz, az első napod szomorú,
A sírokat ellepi a sok virág,
A koszorú,
De valami csoda vár, érzem a szívembe`.
Télnek hava jön hamar,
És ajtómon kopogtat...
S csillogó fényeivel
Beköszönt az ünnep, s megszületik az élet,
A Szent Gyermek, a Fiú,
A kis Jézuska!
English (US)