Ott tartunk, hogy megint aktuálisak az 1989-as ellenzéki követelések

Magyar Péter posztjait olvasva, fellépéseit hallgatva, az ember már-már 1988-89-ben érezheti magát, olyan sokszor követeli a rendszerváltást.

• „Új rendszerváltás. Új kiegyezés. És a valódi nemzeti egység.”
• „Mi a kormányváltásért, a valódi rendszerváltásért és egy élhető Magyarország megteremtéséért dolgozunk.”
• „Köszönöm, hogy beálltatok a Tisza Párt mögé, hogy mi lehessünk az új, a valódi rendszerváltók közössége.”
• „Egy rendszerváltást készítünk elő, a tehetségek felkutatása és a Tisza árterének felduzzasztása kulcsfontosságú lesz.”
• „Ez az új fejezet egy rendszerváltás előkészítéséről szól.”
• „Mától ezen az úton együtt megy a magyar rendszerváltók közössége. (...) Ti vagytok azok a rendszerváltók, akik hangosan kimondják, hogy változás kell Magyarországon, ti vagytok a rendszerváltók, akik felkelnek a fotelből, ti vagytok a rendszerváltók, akik elhatározták, hogy új hazát fognak építeni a Kárpát-medencében.”

A Tisza a tagjainak rendszerváltó tagságot ajánl. „Legyél az 50 000 rendszerváltó egyike! Írjunk együtt történelmet! – írják. – Fizess elő a rendszerváltásra, és töltsd le a személyre szabott kártyádat, vagy küldj egyéni támogatást!”

Magyar a választási kampány után már eleve egy Rendszerváltás feliratú pulpitus mögül beszélt a hívei előtt tartott nagygyűlésen.

A magyar történelem legutóbbi rendszerváltása 1989-90-ben volt, csúcspontján az elsöprő ellenzéki győzelemmel záruló országgyűlési választással. Nem sok olyan dokumentum született ebben az időszakban, amit a szétforgácsolt és besúgókkal teli ellenzék valamennyi pártja aláírt. Az egyik ilyen volt az Ellenzéki Kerekasztal megalapítása előtt egy héttel megalkotott 12 pont. Az aláírók között egy sor mára elfeledett szervezet mellett ott voltak a rendszerváltó pártok, azok is, amelyek később ki nem állhatták egymást: az SZDSZ, az MDF, a Fidesz vagy a Független Kisgazdapárt.

Ezt a 12 pontot olvasta fel Cserhalmi György az MTV Szabadság téri székházának főbejárati lépcsőjén 1989. március 15-én. Az állampárt ekkorra már annyira megroggyant, hogy a köztévé, másmilyen nem volt még akkoriban, élőben közvetítette az eseményt. (Mára a köztévé által élőben közvetített ellenzéki tüntetés elképzelhetetlen, a szocialista Magyarország utolsó évében nem volt az. Mondjuk, ez nemcsak a mai Fideszről mond sokat, hanem arról is, hogy mekkora szarban volt a korabeli MSZMP, és mennyire ment a helyezkedés, a jó pontok szerzése.)

Hogy milyen lenne egy Magyar Péter-féle rendszerváltás, arról fogalmunk sincs. Lennének-e a régi hatalmasokon kívüli kárvallottjai? Lennének-e régi hatalmasok, akik átmentik hatalmukat, akár a politikai, akár a gazdasági életbe? Nagy lenne-e csalódás, ha nem lehetne elvenni az utolsó fillért is Mészáros Lőrinctől, ha senkit nem ítélnének börtönbüntetésre a Fideszből? Lennének-e tömeges hívei a régi rendnek, akik négy év múlva az utódpártot juttatják hatalomra?

Ha ezekre a kérdésekre nem is tudjuk a választ, azt meg tudjuk nézni, hogy az 1990-es, tényleg szabad országgyűlési választások előtt egy-két évvel miket követeltek a rendszerváltók. És hogy ezek a követeléseket mai is hasonló üdvrivalgás fogadná-e egy ellenzéki érzelmű polgárokkal teli téren, mint Cserhalmiét 1989-ben? Spoiler: a legtöbb pont a mai viszonyokra is értelmezhető, sokat nem kéne rajtuk csiszolni.

1. Valódi népképviseletet és többpártrendszert. Biztosítsák a választások szabadságát és tisztaságát.

Amikor Cserhalmi felolvasta a szöveget, még nem tudhatta, hogy egy év és tíz nap múlva szabad országgyűlési választást tartanak Magyarországon. A 2026. tavaszi országgyűlési választás demokratikusság tekintetében nagyon messze lesz az 1990-estől. A Nemzeti Kerekasztal tárgyalásainak eredményeképp a régi állampárt és az újonnan létrejött pártok, szervezetek egy valóban tisztességes választási rendszerben állapodtak meg. És itt van máris egy nagy különbség az 1989-es és a mai helyzet között: az akkori állampárt (MSZMP) elsősorban a nemzetközi helyzet miatt (a Szovjetunió gazdasági és politikai összeomlása) sarokba volt szorítva, a ma sok tekintetben állampártként működő Fidesz nincs.

A választások szabadsága és tisztasága az ellenzéki oldalon ma újra az egyik legfőbb követelés. A mai választási autokráciát fokozatosan alakította ki a Fidesz. Nem egy nagy választási csalás van, hanem sok-sok kisebb-nagyobb. A 2010-es lehetett az utolsó, 1989-es mércével szabad és tisztességes választás. A közmédiát vagy a vidéki napilapok hálózatát a rendszerváltás óta nem látott propagandagépezetté alakították át. A választókörzeteket folyamatosan úgy farigcsálják, hogy a Fidesznek kedvezzen, legutóbb éppen a múlt héten történt ilyen beavatkozás. A választási törvénnyel megnehezítik vagy éppen elősegítik az ellenzék összefogását, attól függően, hogy mi a hatalom érdeke. A kritikus sajtó ellen a hatalom fellép, nagy lapokat szüntetnek meg (Népszabadság) vagy alakítanak át kormányzati szócsővé (Origó, Index).

A fideszes kampánykiadások ellenőrizhetetlenek, sokszor az általuk pénzelt, ellenőrizhetetlen civilszervezetek kampányolnak végtelen pénzzel. A covid idején az emberek egészségügyi tájékoztatására létrehozott hírlevelet párt- és kormánypropagandára használják. Olyan hangulatot teremtettek, hogy főleg a kisebb településeken, ahol az átlagosnál többen vannak kitéve a hatalomnak, már egy lájkolást is sokan meggondolnak.

2. Rendőrállam helyébe jogállamot. Érvényesüljenek az emberi jogok, legyen bírói függetlenség.

Ami a rendőrállamot illeti: gyülekezni szabad, tüntetni szabad. Az állam ugyanakkor újságírókat és közéleti szereplőket is megfigyelt egy olyan szoftverrel, amit a terrorizmus és a közéleti szereplők megfigyelésére használtak. És a szeptemberben elindult Digitális Állampolgárság Programmal kapcsolatban is vannak kérdőjelek: az állam jóval többet fog tudni állampolgárairól, mint korábban bármikor.

A hatalmi ágak közül a bírósági rendszer az egyetlen, amit a hatalomnak még nem sikerült leuralnia. Kísérletek persze folyamatosan vannak rá. Ilyen volt az is, amikor Handó Tünde, a fideszes Szájer József felesége volt az Országos Bírósági Hivatal elnöke, aki például fontosabb pozíciókba lojális bírókat nevezett ki. A nevetségesen alacsony bírói fizetések ügye a bírói függetlenség megsértésének veszélyét hordozza magában, állította nyáron az Országos Bírói Tanács. Problémás, hogy a kormány a bérrendezést az igazságügyi reformhoz kötötte.

3. Szólás-, sajtó-, lelkiismereti és oktatási szabadságot. Számolják föl a hírközlés állami monopóliumát. Oszlassák föl az Állami Egyházügyi Hivatalt.

Az első pontban már írtunk az elviselhetetlen és a pártállami időket, abból is időnként az ötvenes éveket idéző kormányzati propagandáról. Tény, hogy a független lapok azt írnak, amit akarnak, a munkájukat azonban, így a 444-ét is, folyamatosan igyekeznek ellehetetleníteni. Egy sor minisztérium, kormányzati szereplő nem válaszol a kérdéseinkre, a sajtót ellenségnek tekinti. Jellemző az a miniszterelnöki eszmefuttatás néhány évvel ezelőttről, miszerint erős ellenzék híján a sajtó az igazi ellenfelük.

Az oktatási szabadság is csorbul azzal, hogy nincs szabad tankönyvválasztás, a tantervekben egyre kevesebb az alternatív megközelítés, alapítványi egyetemrendszert vezettek be, egyetemeket lehetetlenítettek el (CEU, SZFE).

Az Állami Egyházügyi Hivatalt még 1989-ben megszüntették ugyan, de számos jele van az állam és egyház összefonódásának. A református egyház például rengeteget köszönhet anyagilag is Balog Zoltán lelkésznek, aki éveken Orbán Viktor kormányának tagja volt.

4. Jogot a sztrájkra. Ne korlátozzák az érdekvédelem, a követelés és a szolidaritás szabadságát.

Nem csak a mostani rezsim hibája, és nem is biztos, hogy egy új kormány az elsők között tűzné napirendre a munkavállalói érdekvédelmet. És nem volt ez másképp a szocialista kormányok alatt sem. Nagy általánosságban elmondható, hogy a kormány sokkal inkább a munkaadók, mint a munkavállalók érdekeit tartja szem előtt, a sztrájkjog kiüresedett. A közszolgáltatásban hosszas vitákat folytatnak az elégséges szolgáltatás mértékéről, a magánszférában szóba sem kerül ilyesmi. Sokan azt sem tudják már, mit jelent az a szó, hogy szakszervezet.

Jellemző, hogy egy új törvényjavaslat a MÁV és a Volán dolgozói esetében még a meglévő sztrájkjogot is korlátozná. A tanárok elmúlt években folytatott tiltakozó akcióinak nem egy esetben kirúgások vagy azzal való fenyegetőzések vetettek véget. A bíróság a napokban mondta ki első fokon, hogy aránytalan volt a Kölcsey Ferenc Gimnázium öt tanárának kirúgása. Jelenleg a strasbourgi emberi jogi bíróság vizsgálja a tanári sztrájkjog kiüresítését.

5. Méltányos közteherviselést, a közkiadások társadalmi ellenőrzését. Szüntessék meg az egyéni és csoportos kiváltságokat. Adják meg mindenkinek az emberhez méltó élet alapfeltételeit.

Távol áll a méltányos közteherviseléstől az egykulcsos, 15 százalékos személyi jövedelemadó és a 27 százalékos ÁFA (az EU-ban ez a legmagasabb), ezzel ugyanis a kisebb jövedelműek járnak rosszul.

A közkiadások társadalmi ellenőrzésén is lenne még mit csiszolni. a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt (Kehi) elsősorban a közpénzek felhasználásnak ellenőrzésére hozták létre 1993-ban. Nincs nagy jelentősége, de a Kehi elnöke a 2022-es országgyűlési választások után a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető Rogán Antalnak jelent. Előtte a miniszterelnöknek jelentett, és éppen Orbán volt az, aki a Kehinél elrendelte a norvég alapos civilek vegzálását. A napi politikai ügyekben továbbra is használják ezt a jobb sorsra érdemes intézményt. Az egykor a Diákhitel Központot vezető Magyar Pétert azután kezdték vizsgálni 2021-ben, hogy megromlott a viszonya a feleségévél, Varga Judit akkori igazságügy-miniszterrel.

6. Észszerű gazdálkodást, működő piacot, a tulajdonformák egyenjogúságát. Állítsák le a pénzemésztő és környezetpusztító nagyberuházásokat, szüntessék be a veszteséges vállalatok támogatását, vessenek véget a vállalkozás és a lakosság megsarcolásának.

Ennek a pontnak egy része ma is aktuális. Sokan párhuzamot vonnak a szocialista iparosítás vagy az 1989-ben a magyar szakaszon leállított bős-nagymarosi vízlépcső és az ország akkumulátorgyárakkal való teleszórása között. A lakosságnak, akárcsak akkor, most sem osztanak lapot, jellemző a titkolózás, tagadás, félretájékoztatás. De nemcsak az akkumulátorgyári beruházásokat védi a kormány, hanem mindenfélét, amit fontosnak tart. Egy rendeletmódosítás miatt az önkormányzatoknak amúgy sem sok lapot osztanak, a bontási és építési engedélyeket ugyanis 2020 óta a kormányhivatalok adják ki.

7. A bürokrácia és az erőszakapparátus leépítését. Oszlassák föl a Munkásőrséget és az Ifjúgárdát.

Bürokrácia van, mindig is volt és lesz is, Munkásőrség és Ifjúgárda viszont 1989 óta nincs.

8. Szabadságot és önrendelkezést Kelet- és Közép-Európa népeinek. Szűnjék meg Európa katonai, gazdasági és emberjogi kettéosztása.

Mivel a szovjetizálódó Oroszország éppen háborút visel a függetlenségét 1991-ben kimondó Ukrajna ellen, a kérdés aktuális. A nyugati világ fegyverekkel is segíti az ukrán védekezést, mivel attól félnek: Ukrajna leigázását követően Putyin újabb kelet- és közép-európai országokra vethet szemet.

9. Semleges, független Magyarországot. Vonják ki a szovjet csapatokat hazánk területéről. Töröljék a magyar ünnepek sorából november 7-ét.

1989-ben még a Varsói Szerződés tagjai voltunk, a NATO-tagság nem volt téma, megelégedtek a függetlenséggel. Szovjet csapatok már nincsenek az országban, legfeljebb oroszok a külügy informatikai hálózatában.

10. Felelős kisebbségi és menekültpolitikát. A kormány lépjen föl a nemzetközi fórumokon a magyar kisebbségek védelmében. Szűnjék meg a rendőri szemlélet és a jogtalan megkülönböztetés a romániai menekültek ügyében.

A magyar kisebbségek védelméhez már nem kellenek a nemzetközi fórumok, magyar menekültek meg legfeljebb Kárpátaljáról jönnek.

11. Nemzeti önbecsülést. Vessenek véget a történelemhamisításnak. Adják vissza a nemzetnek címerét.

A nemzet visszakapta címerét. Témánk szempontjából ugyan nem releváns, de itt az aláírók között vita volt arról, hogy Kossuth- vagy a később megvalósult koronás címer legyen-e.

Ami a történelemhamisítást illeti, azért maradt még munka. A történelemhamisítás nem intézményes, a tankönyveket például nem írták át, a történelemtanárok sem kaptak utasítást, de nagyon egy irányba mutat. Ott van például Böröndi Gábor vezérkari főnök, aki az aktuális magyar úgynevezett békepolitika oltárán áldozva mondta azt, hogy a második világháború német-lengyel lokális háborúnak indult, de „nem fogták meg – ha fogalmazhatok így – időben békefolyamattal azt az eszkalációt, és elvezetett a második világháborúhoz”. Orbán Viktornak is volt hasonlóan meredek mutatványa. 1956-ban a forradalmárok szerinte nem azért harcoltak, hogy legyőzzék a Szovjetuniót, hanem hogy kikényszerítsék a tűszünetet vagy a békét. És ezzel el is érkeztünk az 1989-es rendszerváltás utolsó pontjához.

12. Igazságot '56-nak, tisztességet a forradalom mártírjainak. Nyilvánítsák nemzeti ünneppé október 23-át.

Október 23-a ugyan máig nemzeti ünnep, annak megítélésével azonban közben lett egy kis probléma. Oroszország ugyanis megtámadta Ukrajnát, és nem nehéz párhuzamot vonni Magyarország 1956-os és Ukrajna mai helyzete között. A Fidesz így jutott el a pesti srácok pidesztálra emelésétől a kádári kisember békevágyának harsogásáig. Emiatt jött Orbán a békeszerződésért fegyvert fogó pesti srácokkal. Ezért mondta azt Orbán Balázs, hogy Magyarország 56 tapasztalatából okulva Ukrajna helyében nem védekezett volna egy orosz katonai agresszióval szemben. És ez a logikája Kósa Lajos eszmefuttatásának arról, hogy 56-ot látszólag elbuktuk, de az utána következő békét, a kádári konszolidációt úgy-ahogy megnyertük.