a Nappal kelek könnyes szemmel.
Oly rég volt már, hogy átöleltél,
és szívembe reményt ültettél.
Nem éreztem, hogy búcsúzkodtál,
pedig már akkor haldokoltál.
Szíved érezte, jönnek érted
a mennyekben élő tündérek.
Ma is zokogva emlékezem,
kezeim a szívemre teszem.
Úgy érzem, hogy szorosan ölelsz,
és szeretve magadhoz emelsz.
Nem sok idő, és találkozunk,
de akkor boldogságtól sírunk.
Újra pajkos gyermeked leszek,
s szememből eltűnnek a könnyek.
English (US)