gyűlik bennem a szeretet állandóan, hallottam
temérdek, gigászi, de cseppenként eltettem,
de már nem várom azt, aki miatt kiengedem.
Egyetlen cseppje is megrészegíti a mádat,
olyan súlya van, hogy ledönt minden várat,
pusztító egyveleg, de csodákat rejtő,
mert úgy gondolok rá, hogy ő egy kereső.
Ez az erő felvértez, de mégse pajzsként védene,
inkább idegesítő lelkesedéssel rostán szűr mindenre,
szelektál, kikezd mindent, olyan, mint a savasság,
azért teszi, hogy megtaláljam, merre van az igazság.
De hiába is a milliárdnyi csepp, mégse lelhetem,
inkább taszít mindent, nem nyerhetek.
Rázúdítom a nehézségem, s a rosta ki is szűrte,
hihetetlen komolysággal búcsúzunk mindörökre.
Ki a méltó arra, hogy a cseppekbe fogadjam?
Legyen ő egy kiválasztott, de fel se foghatja.
Nem tudja, mi történik, nem is látja, merre járt,
hiszen a cseppek láthatatlanok, de őt szolgálják.
A szeretet cseppjéhez nincsen fogható,
mindenhol ott van, de mégse látható.
Benne van egy ölelésben, de ha elég közel állsz,
megérezhetsz engem és a hatalmát.
English (US)