Ez már olyan nekem, mint a délután.
Itt az éjjeli műszak, a sírásó hegedül,
Lassan érkeznek a bohócok ezután.
Hajnali egykor már itt van minden vendég,
A volt szerelmem vagy a lány, aki zaklatott,
És csak beszélnek hozzám, így telnek az esték,
Az emlékük a fejemben fészket rakhatott.
Hajnali kettőkor szörnyeteggé változom,
Nagy vagyok, és csúnya, mindenki fél,
A vendégek elmennek, magamat vádolom,
Mert egyedül maradtam, talán ez a cél.
Hármat üt az óra, kezdődik a mulatság,
Lidércek és tündérek töltik meg a szobát,
Mindegyik azon van, hogy megmutassák,
Melyiküknek kéne követnem a nyomát.
Már négy óra van, a csillagok még ragyognak,
Már csak pár gremlin futkos a szobában,
De amint elmennek, a csontjaim vacognak,
Egyedül maradtam az éjszaka porában.
De amint öt óra van, a család felkel,
Mindenki elindul lassan dolgozni,
Csak én maradok itt minden heggel,
Amiket magamnak kell befoltozni.
Hatkor már csend van, lassan aludni kéne,
Integetek a kaotikus társaságnak,
Holnap látom őket, amint itt a Hold fénye,
És nyoma sem marad a szárazságnak.
Álmomban a lelkem hegeit gyógyítom,
Mert ha a családom látná, szomorú lenne,
Ha van felsőbb hatalom, őt szólítom,
Mert sikoly vagy pánik nélkül kelni jó lenne.
English (US)