Nappal szomorúság, este hideg pára
teríti gyászleplét pihenők sírjára.
Színektől, fényektől ékes nemsokára.
Őszvégi hűvösben, fagyos tél előtt
nem lelni virágban más ilyen létezőt,
formával, színnel ily kedves megnyerőt,
mi szeretet-szokásba ennyire belenőtt.
Ezernyi bóbita, hófehér, dús fejek,
áldásokon sarjadt összekötő szegek,
szirmaik hajlatán megtartást ölelnek,
szeretetsugarán hidakat ívelnek.
Míg fanyar-mély illatuk lélegzetbe merül,
keserű tömjéne bánatkönnyel vegyül,
hiányból rakódó emlékpalló vetül,
és imáinkon túli pilléreken megül.
"Hidakat emelnek élők a lelkükben,
szépséget nevelve lelkeknek, kertjükben,
hogy alattuk gyertyafény-melegen
időtlent úsztasson halandó jelenen."
English (US)