Mint annyiszor... Minden nap
Vártam, hogy csak egy percre
Láthassam arcodat.
A kis gödröket a mosoly mögött,
A tekintetet, mely magához kötött.
Megjöttél, s szívembe mart a pillanat...
Szánalom szemedben - nekem ennyi maradt.
Ne aggódj, kedves! Lassan eltűnök,
Még egy-két nap, és végleg elköszönök.
Lelkem egy darabja az Angyalban vigyáz rád,
Elalvás előtt érted mondok imát!
Álmomban még talán lehet szép a világ,
De a fagyos őszi reggel zordan rám kiált.
Ébredni kéne, ez nem mesevilág!
Fagyott szívem s lelkem páncélja vár reám.
Hálás vagyok érte, hogy az utolsó voltál nekem!
Örökké őrizlek, hisz`
Te vagy a legszebb emlékem!
English (US)