Pont kerülhet annak a vitának a végére, ami már több mint egy évtizede zajlik a hazai és nemzetközi nyilvánosságban arról, hogy Magyarország szabad és demokratikus, vagy nem szabad és nem demokratikus ország. A pontot a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvénynek a gyermekek védelmével összefüggő, valamint az ehhez kapcsolódó törvények módosításáról című javaslata jelenti, ami azzal egészítené ki ezt a már eleve gyalázatos törvényt, hogy betiltaná az olyan gyűléseket, amelyek „a gyermekek védelméről szóló törvényben meghatározott tilalmat sértik”.
Amennyiben ezt a törvényt elfogadják, majd a jogalkotó céljának megfelelően ennek segítségével megakadályozzák, hogy 2025-ben Budapesten az évek óta megszokott formában Pride-felvonulást lehessen tartani, a magyar szabadságnak és demokráciának vége. Az utóbbi 36-ban voltak jobb és rosszabb évek, de ez lehet a pont, ahol tényleg, megfellebbezhetetlenül vége. Egy olyan országban, amelynek polgárai nem egyformán gyakorolhatják a szabad gyülekezéshez és véleménynyilvánításhoz való alapvető emberi jogot, egyikünk sem lehet szabad.
A Pride eddigi „megszokott” formája is megalázó volt a gondosan lekordonozott, gyakorlatilag ketrecben vonuló tömeggel és az azon kívül őrjöngő, habzó szájú neonácikkal. Lehet, hogy már akkor is hangosabban kellett volna tiltakozni mindenkinek, aki szabad országban akar élni. Idénre viszont nem maradt más választásunk.
Az 1969-es New York-i Stonewall-lázadással indult polgárjogi küzdelem a homoszexuálisok és egyéb szexuális kisebbségek jogaiért néhány évtized alatt átrajzolta a világtérképet. Erre a világtérképre pillantva nyilvánvaló, hogy ahol ezek a csoportok a többséggel egyenlő jogokat élveznek, ott van szabadság, ahol pedig nem, ott nincs.
Magyarországon ezek a jogok eddig sem voltak egyenlőek, de a tiltásokat – azonos nemű párok házassága, örökbefogadás – leginkább külföldi kanyarokkal ki tudja játszani, aki akarja. Megalázó és drága, de nem lehetetlen. A most benyújtott törvényjavaslat viszont nem hagy kiskaput, sarokba szorít, és a társadalom egy eddig is nehéz helyzetben lévő kisebbségi csoportjától elveszi a szabadságot.
Amikor Orbán Viktor februári évértékelő beszédében belengette a Pride betiltását, egy másik nagy múltú magyar vita is fellángolt: gumicsont avagy nem. Ez a máskor is felesleges vita (maga a vita a gumicsont!) ebben a helyzetben egyenesen tisztességtelen. A legalapvetőbb szabadságjogok felszámolása soha nem figyelemelterelő hadművelet valami fontosabb ügyről, hanem maga a legfontosabb ügy.
Ahogy azt Orbán Viktorig bezárólag mindannyian tudjuk, ennek a törvényjavaslatnak az égvilágon semmi köze nincs a gyermekek védelméhez.
English (US)