ahol még Zsinett Névia volt a nevem.
Századokon át éltem,
de soha nem öregedtem.
Hatalmas voltam a halandók között,
hírem mindenhol végigsöpört.
Este volt a nappalom,
nappal pedig az éjszakám.
Gonoszságra átkot szórtam,
jóságra jósággal válaszoltam.
Főzetemmel gyógyítottam,
bájitallal csábítottam.
Rúnákat rajzoltam a földre,
halottakat keltettem életre.
Táncoltam velük a tűz körül,
mikor a falu elcsendesült.
Állatokkal beszélgettem,
vadakat szelídítettem.
Cimborám volt Léna,
egy zöldszemű, ébenfekete macska.
Enyém volt a mágia,
minden varázslat otthona.
Én voltam a Holdnak lánya,
az éjszaka jóságos boszorkánya.
English (US)