Barna, mint a föld,
Sárga, mint a nap,
A Tisza-parton színes levéláradat.
Heves érzések ébrednek,
Közeleg az elmúlás ideje,
De mikor szűnik meg?
S jön végre az élet.
Tudom, gyönyörködtető látvány,
Ám amit érzelmileg ad át,
Szomorúságot ébreszt.
Ülök a Tisza-parton,
Elmélkedem éppen,
Az érzések kavarognak bennem.
Búcsút intek a mindenségnek,
Az életnek, a csodáknak s az álmoknak,
S várom, hogy újra magamra találjak.
A Tisza csodálatos színekbe borul,
S próbálja elűzni minden bánatom.
Lehunyom a szememet,
S hallgatom, mit sugall az őszi természet:
Ne sírj, csak nevess, menni fog, hidd el.
English (US)