arcomra írva a felejtés még élve
testem indul már a kopár úton
temetőn lebegő felhőpor a vége
magához vonz komor cél a végzet
elhomályosul szemében tükörképem
pincehideg halálszagot érzek
köldökzsinórom a felszíntől eltépem
hervadnak a fagytól a virágok
gyökértelen rideg évtizedek múltak
öregszem a mécsesem pislákol
hol békességben kezet fognak a holtak
élhettem találkoztak a sejtek
kölcsönadtátok kegyetlen visszakérve
csak fogytak az évek egyre teltek
bomló sejtekben múlok el visszatérve
elhal nem éled a csírázó mag
a lélek elszáll kihuny a holnap
English (US)