de én nem emlékezem.
Mert itt vagy minden percben
szívem elrejtett szegletében,
lelked lelkemmel szárnyal,
szívemben tudlak, kedvesem.
Állnék sírodnál, de az csak egy kő nekem,
hisz életünk oly csodás volt.
Közös sorsunk egybeforrt néhány évre,
szívünk közös dallamra dobbant,
s nem tudtuk, hogy ily gyorsan lesz vége,
mégis csordultig vagyok szeretettel,
hisz tudom,
a döntés nálunk magasabb erő kezében
így volt megírva,
s ha állok is sírodnál, az csak egy kő nekem.
Szívemben tudlak, anyám, apám, testvérem és szeretőm,
kik már az égi világban szárnyaltok,
s angyalként vigyáztok minket a földi lejtőn.
Szívemben tudlak téged,
ki éltél itt velem, társam, barátom, rokonom,
szívemben tudlak téged, kit hant takar,
s az emlékezés virága a sírodon.
Az élet örök körforgás,
tudom, az égi világban találkozom veled.
Addig is a hárfa zengjen ott fent neked.
Míg én itt könnyes szemmel,
hálával ejtem lehulló szirmú virágom sírodra,
tudom, nekünk ennyi volt együtt megírva,
s ha eljön az idő,
a hárfa dalára könnyed táncot járva
újra megfogom kezed.
English (US)