3 hete ezelőtt
30
Az Aranylabda visszatért az egyszerű emberek világába.
Cristiano Ronaldo legutóbbi elsősége (2017) és dobogója (2019) már a (közel)múlt ködébe vész, Lionel Messi még 2023-ban is nyerni tudott, de a 2024-es Aranylabdát – mely a megújított szabályrendszer szerint a 2023/24-es idény legjobbjának jár – „egyszerű halandó”, a spanyol válogatott és a Manchester City motorja, Rodri nyerte, és a futballtörténet két legnagyobb állócsillagából már egyiket sem jelölték a legnagyobb egyéni díjra.
A 2007 és 2023 közötti Messi/Ronaldo-éra két kakukktojása, a 2018-as győztes Luka Modric és a 2022-es első Karim Benzema is már kifelé tart a futballból 39, illetve 36 évesen.
Normális körülmények között évek óta a kilencvenes születésűek dominálhatnának; de egy generáció úgy járt a labdarúgásban, mint teniszben a Federer–Nadal–Djokovic nagy trió árnyékában játszók (a kilencvenes években született férfi teniszezők közül csak Dominic Thiem és Danyiil Medvegyev nyert egyéniben Grand Slam-tornát).
Túl hosszú volt Messi és Ronaldo árnyéka, és túl kicsi az esély kilépni két GOAT-jelölt mellől a fényre. Még arra is reális esély volt, hogy előbb választanak meg a kétezres években született játékost aranylabdásnak, mint a kilencvenesek közül bárkit – Vinícius Júnior, Jude Bellingham, Erling Haaland vagy Lamine Yamal esetében ez lett volna a helyzet.
A Real Madrid küldöttsége tüntetőleg távol maradt a díjátadótól, miután kitudódott, hogy nem az ő favoritjaik nyerték meg az Aranylabdát. Ami azt illeti, Vinícius Júnior, Jude Bellingham és Dani Carvajal éppúgy nyerhetett volna, mint Rodri – minden kritériumot kipipáló, a többiek fölé növő játékos ugyanis nem volt 2023/24-ben. A díj odaítélésénél – a férfiaknál 100 tagú szakírói testület voksol, a világranglista első 100 helyezettjének képviseletében – három dolgot kell figyelembe venni:
- egyéni teljesítmény, pályán betöltött vezérszerep
- a játékos csapatainak teljesítménye, eredményei
- pályán mutatott viselkedés, fair play.
Ezek alapján minden Aranylabda-esélyes mellett és ellen is lehetett volna érvelni.
Rodri
+ Európa-bajnok, angol bajnok, klubvilágbajnok, európai Szuperkupa-győztes, az Eb legjobb játékosa.
+ A csapatai játékára döntő befolyással bír, hiánya nagyon erősen befolyásolja azok eredményességét.
– Posztján a világ legjobbja, tökéletes védekező középpályás, de aligha ő a világ legjobb futballistája.
– A BL-ben csapatával elbukott a Real Madrid ellen.
– Sok lapot kap, bár ez szerepköréből is adódik – de ez visszaveti a fair play-rangsorban, ahogy a „gibraltározás” is az Eb-sikert követő ünneplés során.
Vinícius Júnior
+ BL-győztes, spanyol bajnok, spanyol Szuperkupa-győztes.
+ Úgy is egyéni gólcsúcsot ért el (24) az idényben, hogy sérülések miatt csak 39 mérkőzést játszott. Betalált a BL-döntőn is.
+ A világ legjobb játékosai között van – erről alighanem konszenzusra jutnának a szurkolók.
+ Hiányát alaposan megérzi a csapata, bár nem annyira létfontosságú fogaskerék, mint Rodri.
– A Copa Américán a negyeddöntőben kiesett a brazil válogatottal, ráadásul eltiltása miatt nem is játszhatott a sorsdöntő, Uruguay elleni mérkőzésen. Válogatottbeli teljesítménye jócskán elmarad a klubjában nyújtottól, a Copán is csak egy jó meccse volt.
– Viselkedése megosztó, csatár létére rengeteg lapot kap, gyakran provokálja ellenfeleit, igaz, őt is rengeteget inzultálják.
Alberto Gardin / NurPhoto / NurPhoto via AFP Vinícius nem az a típus, aki elengedi a füle mellett, ha az ellenfél beszól neki.Jude Bellingham
+ BL-győztes, spanyol bajnok, spanyol Szuperkupa-győztes, Eb-ezüstérmes.
+ Új, támadóbb szerepkörben nyújtott fantasztikus teljesítményt, különösen 2023 őszén. Egyértelműen a világ legjobb játékosai közé emelkedett a szupertehetség státusból.
+ Az Eb-n Szerbia és Szlovákia ellen is fontos gólt szerzett, az angol válogatott jobb teljesítményt nyújtó játékosai közé tartozott.
– A tavaszi idényre visszaesett a teljesítménye.
– A BL kieséses szakaszában gólképtelen maradt.
– Kiesését könnyebben tudja kompenzálni csapata, mint Rodriét vagy Viníciusét.
Dani Carvajal
+ Európa-bajnok, BL-győztes, spanyol bajnok, spanyol Szuperkupa-győztes, az övé a legkomplettebb 2023/24-es trófeakollekció.
+ Sorsdöntő gólt szerzett a Bajnokok Ligája döntőjében, a finálé legjobb játékosa, valódi clutch player, aki nagy tét mellett is nagyot tud játszani.
– Saját posztján sem feltétlenül a világ legjobbja, egy minden posztot figyelembe vevő rangsorban pedig nem lenne a közvetlen élmezőnyben. Játéktudása elmarad az aranylabdás hátvédektől (Franz Beckenbauer, Matthias Sammer, Fabio Cannavaro), akik mind korszakos védőegyéniségek voltak.
– Távollétében sem esett vissza jelentősen a csapat eredményessége.
Na, ezek után döntsön okosan valaki! Megállapíthatatlan, mi járt a szavazók fejében, de valószínűleg nagy súllyal esett latba Rodri nélkülözhetetlensége: a kitűnő középpályás hiányában ugyanis feltűnően visszaesik csapatai eredményessége. Ez aligha a spanyol válogatott vagy a Manchester City szegénységi bizonyítványa, sokkal inkább Rodri kiválóságának és fontosságának bizonyítéka. Kevés játékos hagyja rajta ennyire a lenyomatát csapatain.
A fenti négyes bármelyik tagja megkaphatta volna az Aranylabdát, attól függően, mit ítélnek a szavazók a legfontosabb kérdésnek. Az egyéni kiválóságot és csillogást? (Ebben az esetben Vinícius Jr. vagy Bellingham lenne a győztes.) A futballintelligenciát és a nehezen pótolhatóságot? (Rodri.) A nettó trófeagyűjteményt? (Dani Carvajal.) A vezérszerepet? (Rodri, Carvajal.)
A Manchester Cityvel triplázott, góljával eldöntötte a BL-finálét, káprázatosan futballozott – balszerencséjére egyrészt vb-évben tette ezt (Lionel Messi egyértelműen a világbajnokságnak köszönhette győzelmét, Kylian Mbappé 3. helyében is nagy szerepet játszott a torna), másrészt támadóbb szerepkörű csapattársai (Erling Haaland, Kevin De Bruyne) is brillíroztak, márpedig az Aranylabda-szavazás hagyományosan erősen torzít a támadójátékosok irányába.
A kapusok (egy aranylabdás: Lev Jasin), védők (három: a kétszeres győztes Beckenbauer, valamint Sammer és Cannavaro) és a belső középpályások (négy: Josef Masopust, Lothar Matthäus, Modric és Rodri) együttvéve kilenc díjat kaptak, a támadójátékosok 59-et.
És még ide is kitehetnénk egy csillagot azzal, hogy Matthäus támadó szerepkörű tízes volt, amikor 1990-ben megkapta az Aranylabdát, Modric is inkább tízes, Masopust sem igazán védekező középpályás; így Jasinon, Beckenbaueren, Sammeren és Cannavarón kívül csak Rodri képviseli az elsődlegesen védekező feladatú aranylabdások szűk körét.
Ez arra világít rá, hogy a védekező játékosok óriási hendikeppel indulnak – no meg Rodri teljesítményét is mutatja, hiszen védekező középpályásként tudta elnyerni a legfontosabb egyéni díjat.
Tökéletes számítógép
– jellemezte Rodrit a spanyol szövetségi kapitány Luis de la Fuente. Kevesen bírnak azzal a játékáttekintő, játékolvasó képességgel, mint a Manchester City középpályása. Rodri futballtudor, tanulmányozza és elemzi a játékot, hogy rájöjjön, mitől működik és lesz sikeres egy-egy csapat. Nagyra tartja a higgadt döntéshozatalt, vezetőként tekint magára, aki akkor is nyugodt tud maradni, ha kritikus a helyzet a pályán.
Kitűnően passzol, ritkán ront, annál gyakrabban van jó helyen, gólveszélyes, és ha kell, odacsap – komplett védekező középpályás, akiben minden megvan, ami szerepköre legmagasabb szintű betöltéséhez szükséges. Érdemes megnézni, hogy maga Rodri miként magyarázza szerepkörét.
Elmondása szerint az utolsó puzzle-darabka, amitől kiteljesedett a játéka, az volt, hogy megértette (Pep Guardiola keze alatt): mikor kell benyomulni az üres területekbe, mikor kell visszamaradni, mikor kell letámadni és mikor nyugton maradni. A tér, a futballpálya kontrollálása volt az utolsó és legfontosabb dolog, amit meg kellett tanulnia.
Rodri sok szempontból a mai futballsztárok antitézise: nem látványos a játéka (viszont annál hatékonyabb), nincsen közösségimédia-jelenléte, nem érdekli különösképp a luxus és a csillogás, hangsúlyozza a tanulás fontosságát, van élete a labdarúgáson és a családon kívül.
„Egész életemben két világ között őrlődtem. Az egyik a futball volt, a másik a való világ. A srácok sokszor ugrattak azzal, hogy túl normális vagyok – ami elég vicces, mert ha a családomat kérdeznék, ők azt mondanák, igen messze vagyok a normálistól.
Ha a futballról van szó, akkor futballfüggő vagyok. Ha bármilyen tekintetben normálisnak lehet nevezni, akkor az az, hogy nem érdekel a közösségi média vagy a méregdrága cipők
– vallotta a The Players’ Tribune-ben. Rodri a mai napig a legszebb éveinek tartja egyetemista korszakát („az iskola perspektívába helyezte számomra a futballt”), ugyanakkor állítja, semmi sem mérhető a labdarúgás kiváltotta érzelmekhez.
Ezt talán (egészen másképp) az idei Aranylabda-szavazás utóélete és a díjat körülvevő hisztéria is mutatja. Lehet, maga Rodri – aki udvariasan lefutotta az összes kötelező tiszteletkört – somolyogna legjobban azon, hogy nagybetűs, szürke csapatjátékosként megkapta a legfontosabb egyéni elismerést.
A díj fetisizálása tükröt tart a futballközeg elé is. Tényleg ennyit számítana, hogy egy zsűri (amelyben nem megfellebbezhetetlen szaktekintélyek ülnek, hiszen ma már aligha vannak ilyenek) kit tart a legjobbnak? Tényleg sértés lenne-e, hogy nem Real Madrid-játékos kapta az Aranylabdát egy olyan évben, amelyben a fő esélyesek mindegyike mellett és ellen is lehetne érvelni, és nem volt olyan futballista, aki mindenki fölé nőtt klub- és válogatott szinten?
Szükséges-e összeesküvést gyanítani minden mögött (lásd még: Vinícius azért nem kaphatta meg a díjat, mert szót emel hangosan a rasszizmus ellen)? Ér-e ennyi vitát egy egyszerű szavazás? Nem abszurd, hogy egy csapatjátékban ilyen felhajtás van egy egyéni díj körül?
Egyáltalán nem biztos. A vitatott eredmények, a szurkolói virtuális tüntetések, a sértődött otthon maradás biztosan nem segít az Aranylabda legitimációjának, presztízsének fenntartásában. Messi és Ronaldo árnyéka tényleg hosszú, és ez a díjat övező törzsi vitákon is érződik. Ezek biztosan újra és újra fellángolnak még, bárki is legyen a győztes.
Valószínűtlen, hogy még egyszer odakerüljön az első helyre – a 2000-es generáció fiatal sztárjai már most is „Aranylabda-érettek”, Rodri meg épp súlyos sérülés után lábadozik –, 2025-től alighanem ismét a támadócsillagok következnek.
Kanyarodjunk vissza a nyitógondolathoz: a labdarúgásnak nem rossz, hogy az Aranylabda visszakerült a futballgigászok birodalmából az „egyszerű” játékosokhoz. A 2023/24-es idény alapján pedig meg lehet indokolni, hogy az a játékos kapja, aki igen sikeres volt csapat- és egyéni szinten is, központi figuraként felügyelte a csapatjátékot, és akinek a hiányát a legnehezebb volt pótolni. Nem került a díj méltatlan kezekbe. De az első négy helyezett bármelyikénél ez lenne a helyzet.
Azért a krónika mégis azt fogja rögzíteni: a 2024-es Aranylabda győztese Rodri, korunk egyik legkomplexebb, legjobb védekező középpályása, csapatai csendesen dolgozó – és néha odavágó – vezére. Egy normális ember a sok-sok sztár között.
Nem egy trendi választás, az biztos.
The post Rodri aranylabdája végre meghozta az elismerést a futball nélkülözhetetlen háttérembereinek first appeared on Rangadó.
English (US)