Hullámzó tenger önmagán hajózik szüntelen,
Meg-megzökkenve, míg lét tarka virága szomját oltja,
S holdfényes hullámokkal köszön jó éjszakát mondva,
Virradatig zökken s szomját kioltja,
Ég görbült szédületét maga köré fonva,
Álmosan éber, s ébredve hűvös,
Benne a tovatűnt záporozás emléke mily különös,
Kacag a csend, s rajta arcok sovány csókja szárad,
A Holdkorong fátyolba öltözve mily sápadt,
Sápadt s világos, mégis mily kívánatos,
Rajta a tó gödre mégis szilánkos,
Kapkod a felhő, ezüst keze rebben,
A mámoros sötétség a magasban, s vele szemben
Felhat önmagát felülről ölelve,
Akár egy magabiztos s meghitt körszemle,
Hosszú az út, mit maga fölé emel,
S milliárdnyi csillag, mit maga körül terel,
Tereli s imádja, éjsötétbe mosott ezüstjét kitárja,
Mégis mindvégig az üres zenitet kívánja,
Kívánja s kitárja,
Homályba vész olykor minden ékes szikrája,
S akár harmat, mi elmosódva, elnémulva maga mögött kábul,
Egyszer csendes pirkadatban az ég alja mögé hull,
Lehull, s imádja, a visszatérő alkonyt kívánja,
Kívánja, s selymes s mily könnyű szilánkja
Mosolyként tűnik fel ablakban, csendben,
Ártatlan gyermekszemben,
S szüntelen ringat nem múló álmot,
Ragyogó s olykor kormos világot,
Arcokban fehér lebbenő színe,
Szerelmek meghitt, éji mélységes vize,
Sok még csak derengő s közelgő álom,
Benne a múlhatatlan jelent, változót s állandót látom,
S hajnalban újra leszáll az ég ölén,
Egyre kilengve ciklikus körén,
Lassan fogy, s már csak egy mosolygó sarló,
Körötte még ilyenkor is feltűnhet szivárványos haló,
Majd éjszínbe szökken ő maga kevélyen,
S tovatűnik hét napig az éj tengerén merészen,
Ekkor a csillagok kegyelme, mi gazdag képpel álomra buzdítja,
Magát ily képpen egyre csak újítja,
S mégis ekkor is kering,
Égre meredt szembogárban láthatatlan s szelíd,
Aztán mosolya ismét gömbölyödik, ég ölén cikázik,
Vele sok felhőbojt kacéran vitázik,
Aztán dagad, arca s keble ezüstben sugárzik,
S ismét a kristálytiszta zeniten hullámzik,
Hullámzik s megnyugszik,
Négyhetente sápadt fénye feloszlik,
Hajnalig követi a bujdosó fénytenger,
Így iramlik sok ezredévig, s arcában sok kíváncsi arc tükre mily végtelen.
English (US)