falumhoz közeli, takaros kis tanyán.
"Erdély-küldte" papóm épített kőházat,
hét gyermeket nevelt maradék hazánknak.
Oszlopos tornácán muskátlikkal ládák,
gyönyörködtek bennük, csodálták, kik látták,
körbekerítette zöld élősövénnyel,
kristálytiszta tóból készült friss halétel.
Nagyapám olyan volt, mint a gondos Pásztor,
családjának minden kikerült a háztól,
nagy, kerek kenyerek, finom kapros lángos,
a kerti kemence csak emlékben áll most...
Galambdúcok sorban ház eresze alatt,
fejlődő kis tubik melle ízes falat,
hátsó udvarában sokféle baromfi,
bundás bárányokból egy kisebb akolnyi.
Fehérlő lúdcsapat sok-sok méter hosszan
vonult le a tóra pompás libasorban.
Disznói az ólban jól elhíztak télre,
hatalmas sonkáik kerültek kéménybe.
Istállóban tartott tehenet néhányat,
fejtek bőven tejet a népes családnak.
Volt hozzá legelő szénát adó rétje,
kellett az jószágnak tartalékul télre.
Tanyához ültetett kiserdőt, akácost,
mesélték idősek, még Krúdy is járt ott!
Kicsinyke szőlőse, mely bora kiváló,
nem is volt hiánya vendégcimborákból...
S beteg lett nagyapám, hamar sírba ment ő,
vállalta munkáit fiaiból kettő,
folytatták együtt, bár féltestvérek voltak,
teljes megértésben, közösen dolgoztak.
Tanultak, terveztek, szép jövőt álmodtak.
Mutattak munkából jó példát másoknak.
Nem volt egy nagy birtok, csak úgy közepeske,
a soktagú család oly nagyon szerette.
S közbeszólt háború, elveszett két élet,
aztán nagy változás rombolt e helyt végleg.
Államosítottak, nemcsak tanyát, házat!!!
S fizettek sajátért albérleti árat...
Halastóba hordtak több mázsa szemetet:
Veszélyes hulladék! Nyomán haltetemek.
Termőfát kivágtak: rút, garázda kezek!
Megbocsáthatatlan! Gyalázat, mit tettek!
Szép otthonnak vége, apám elüldözték,
bátyjától gépeit lelketlen elvették,
ki aztán elfutott, várta Amerika,
ott élt családjával, ott is van a sírja.
Apám is elveszett harmincegy évesen,
fájlalja sorsukat én egész életem.
Egyszer volt, hol nem volt... egy szép, népes család,
ilyen ez az élet, s hiszed, csak ma galád???
English (US)