künn a külvilágban,
élünk tágas épületben,
igen drága házban.
Az építés és szépítés
közben lemerülünk,
életenergia híján
gyengül életkedvünk.
Van műkert és van művirág,
műétel s műital,
s csodálkozunk, hogy az ember
már idő előtt hal.
A belsőnk építéséről
már megfeledkeztünk,
csodálkozik minden sejtünk,
hogy csak zombik leszünk.
A lelkünk csak gazosodik,
ki kéne gyomlálni,
és hozzá, amíg nem késő,
vissza kén találni.
Lélekkertünk virágai
árván szomorkodnak,
virágai napról napra
egyre csak hervadnak.
Építkezzünk, szépítkezzünk,
de ne csak kint, bent is,
fenn, csillagországban rend van,
legyen rend itt lent is.
English (US)