billen velem a feslett elme,
hurkot vet s menten megszorul:
Betemet rejtett gerjedelme.
Álmom vizén úgy jár hitem,
hogy nem is enged már megállnom,
somfordálok a semmiben,
mint volt lábnyom az ingoványon.
Ernyedt nyelvként a mérlegen,
mely lazultában is kicsorbul,
mérem, lesz-e elég Egem,
vagy a zord pokol fon be orvul.
Mint felszakadt, sajgó sebek
torkára forrt, dermedt kiáltás,
deres Egemre hegedek,
hol lepereg a könny s a bántás.
Létem darócán lel helyet,
tudván, azon túl semmim sincsen,
Megáld, hiszen szívből szeret,
s szívem helyett vert csak az Isten...
English (US)