a madarak sem ugyanúgy énekelnek,
nem mondja már senki, hogy nem kell félnem,
hisz már elveszítettelek,
a víz csobogása kőcsattogássá lett,
szívem dobogása halkabban játszik,
figyelek, jobbra-balra hogy keresselek,
hogy nem vagy itt, rajtam meglátszik,
a szivárvány színei is keverednek nálam,
szürke, kék, ugyan már fekete az egész,
hogy visszagyere, ó, mennyire vártam!
a hangod, az ölelésed kell, és kész,
az idő sem fog segíteni rajtam, érzem,
ugyanolyan üres marad a szobában az ágyad,
még sokáig velem leszel, én úgy véltem,
be kell érnem azzal, hogy álmaimban még ott az árnyad.
English (US)