kedvesem, látod, őszül az erdő,
megyünk együtt, hisz vár a hegytető,
léptünk nyomát még nem fedi moha.
Kéz a kézben az életünk során,
végigéltük a megpróbáltatást,
végigéltük a szerelmek napját,
szemedbe nézve látom a csodát.
Látom szemed ragyogó csillagát,
ahogy mindig tekintettél énrám,
kölcsönös szeretet miénk rég már,
örömmel éltük mindenség napját.
Tiszta, kék ég világít felettünk,
felhő ritkán borult életünkre,
mert kedves szavakkal kergettük el,
mosoly csillant, vidámult a kedvünk.
Őszül fejünk, ám a két kezünket
összefogva ballagunk még tovább,
senki sem tudja előre sorsát,
de mi nem engedjük el kezünket!
English (US)