a Nap pihen a másik földtekén,
páradús a reggeli levegő,
harmatcsepp csillan a réten, mezőn.
Az őszi fényes Nap még beköszön,
tisztásokon a fák rozsdavörös,
sárgásbarna falevele zizeg,
látásukra belesajdul szíved.
"Az ősz szerelme, mint a kósza szél,
hol lágy zene, hol vészes szenvedély,"
felkavarja életed fény s árnyék,
nem hallgatja kérésed, hogy várj még.
Várj még, lombhullató, őszi világ,
látod, millió hervadó virág
szirmát veszejti, a földre hullik,
avarban pihen, őszidő múlik.
A szépséges őszi falevelek
méltán adnak gyermeknek ünnepet,
felszálló smaragd visszaint nekik,
őszidő múlik, hófelhő kering.
English (US)