Halottak napjára a temetőbe indulok.
A bánat, a sírás fojtogat...
Testvérem, Apám, Anyám - halottak.
Felnézek a magas égre, de
sóhajom messze száll...!
Csak a gyertyafény néz ma énreám!
A lábam erőtlen...
Virág reszket kezemben.
- "De jó volna, mire a fejfátokhoz érek,
átölelni benneteket - nemcsak a képet!
Hisz` ma már csak az emlékét ölelem én
a régmúlt életemnek!
Ott még nevettetek felém!
Ott még éltetek!
Vigyáztatok rám, és szerettetek!"
De most csak meggyújtom a gyertyát...
Erre-arra ringatja a szél a lángját,
s lelkemben a fájdalom oly nagyot üt rám!
Mindenhol sírok...
Én is sírok!
Könnyeimmel pár röpke imát is mondok.
- "Nyugodjatok eme sírgödörben!
Vélem vagytok ti...! Szívem közepében!"
English (US)