Hol a Nap együtt kel a városi zajjal.
Fagyos fuvallatok rezgetik az avart.
A szellő a kis világban nagy port kavart.
Hajló fűszálak gyöngyként ragyogó könnye
Tűnik köddé a napfényben tündökölve.
Akár a bú, amely a széllel száll tovább,
A reggeli köd is oly módon áll odább.
Nem nyomja immár a zöld fűszálnak hátát,
Eme varázspermet festi fának ágát.
Nedves falevél issza már azon gondot,
Mely felől korábban a kis fűszál gondolt.
Lehulló falevelek takarnak csöpp sünt.
Ők a melegben, a földi fagy odakünt.
Micsoda egyensúly, mit a természet ad,
A terheken megosztozva példát mutat.
English (US)