s egyedül sem merek lenni.
Magamat félek
az elmémnek kitenni.
Egy pillanat,
s már peregnek a könnyek.
Hazugság, hogy
idővel ez könnyebb.
Le sem írható,
hogy mit él át a lélek.
Gyorsan telnek
a hónapok és évek.
Rohan a világ.
Benne mi csak tengünk.
S úgy csinálunk,
mintha lenne miért lennünk.
De szívem egy
aprócska darabja
veletek együtt
a sírotok rabja.
S minél több láng
pislákol a hanton,
egyre biztosabb,
mindet oda kell adnom.
English (US)