az asztalra mit tettem.
Hisz úgyis ez a módi:
az asztalrahozósdi...
S hogy ki hozta az asztalt?
Ki azt mondja, ő, az csalt!
Hát megvizsgálom magam.
A szemem, fülem, hasam.
A hátam kicsit görbe.
Hogy nézzek így tükörbe?
Mikor ráncok is nőnek,
engednek az időnek.
De testem csak egy dolog.
Ha idő vele robog,
no, vigye csak el bátran.
Örökké úgysem vágytam
szűk bőrömben feszengni.
Lusta vagyok rettegni.
Inkább mosolygok egyet,
s kezdek egy új projektet.
Hát lássuk, belül mi van?!
Na, nem úgy, morálisan.
Erkölcsileg mit érek?
Úgyis ez itt a lényeg.
Mert lehetek bombanő,
ha lelkem egy darab kő.
Megnyugtatlak titeket:
Biz`, egyik se fenyeget!
Szóval bátran mondom azt,
ha téged bármi nyomaszt,
tedd rám nyugodtan terhed.
Bízzál, ahogy én benned!
Mert mind elért cél mellett,
erőn, mi hozzá kellett,
sorsom talán éppen ez.
S jutalmam tán béke lesz.
Kicsikét naiv vagyok.
Bár mások sem angyalok,
mégis hiszek vég nélkül.
S ha Világ belékékül,
én akkor sem leszek más.
Így vagyok jó, nem vitás!
Egy örök optimista.
Vidámfalvi turista.
Problémák nekem mások.
Nem ellenség, barátok.
Mert bennük azt fürkészem,
mire is van szükségem.
Tanulságot hol vonjak,
mik építeni fognak,
s közben nekem se fájjon
térdig ázva a lápon?
S ki lát ez idő alatt,
hiszi, nem esek hanyatt.
Hogy nekem milyen könnyű.
Élnem cseppet sem szörnyű.
Pedig az én kupacom,
ha övék mellé rakom,
nem kisebb, csak részben más.
Húszkilós vagy féldekás?
De nem is ez a lényeg,
Csak elbírom-e tényleg.
Mert a súly akkor nehéz,
ha nap nap után benéz.
Hát kacagok merészen!
Sorvadjon el egészen.
Mert ha képtelen járni,
az többé nem tud fájni.
Kicsit szétszórt is vagyok!
A fejben vannak bajok.
S hogy a "rest kétszer fárad",
szerintem tőlem árad...
Szenvedélyes is vagyok!
Jönnek is a bivalyok.
Vennének egyből karba.
Kár, hogy mindegyik marha!
A jó áru ily korban
nem áll úgy, tömött sorban.
Ha mégis kincset lelek,
én nem kellek. Hát remek!
De így is tutkó nekem.
Boldogság most is terem.
Derű enyém, valahány.
Nem börtön ez a magány.
Jaj, annyira imádom
a kreativitásom!
A logikám sem gyatra.
Ezzel megyek agyadra!
Fő örömöt okozza
gyermekeim mosolya!
Többé cseppet sem félek,
ha a szemükbe nézek.
A sor végére értem.
Létem papírra véstem.
S ez még tán a fele sincs.
Majd, ha lesz egy pár ősz tincs,
írok újra számvetést.
Kihagyom az átfedést,
s lesz belőle memoár.
Borral telt üvegpohár
segít emlékezni rám.
Felfedni sok-sok hibám,
újra átélni vidám,
bámulatos krónikám!
English (US)