Nyugodtságot kérek, és megteremtem a békét.
Türelmet adj, mert ha erőt kapok, robbanok.
Erővel mindent a földig rombolok.
Kiszakad belőlem a felgyülemlett fájdalom,
Esküszöm, hogy akkor nem állsz meg a lábadon.
Szakadékot teremtek, és dühből beletemetlek,
Csupán azért nem teszem, mert még így is szeretlek.
Szavaim nincsenek, így hát hallgatok.
Belül még most is önmagammal harcolok,
Hogy gondolatban hideg földbe temesselek,
És ahogy érdemelnéd, gyűlöljelek, megvesselek.
Mert kihasználtad a lelkemet,
Eltiportad az éveket,
Majd magaddal vitted egy részemet,
Mit vissza nem kérhetek.
Türelmet kérek, hisz megbocsájtani nem tudok,
S ha így folytatjuk, talán már nem is akarok.
English (US)