„Szinte függőséget okozott, de nem a pénz, hanem az azzal járó hatalom miatt” – így vált „bundázásfüggővé” a profi futballista

A labdarúgás egyik legnagyobb szégyene a bundázás, ami nem egy a pillanat hevében született rossz döntés, hanem előre eltervezett csalás, a saját csapat és a szurkolók elárulása. Pénzért, természetesen, amelyből oly sokat keresnek a futballisták egyébként is. A bundázásról rengetegen elmondták már a véleményüket, de a BBC húzott egy merészet és nem egy elcsalt meccsel pórul járt edzőt vagy klubvezetőt szólaltatott meg, hanem egy olyan labdarúgót, aki a nevét vállalva elmesélte, hogyan adta el a mérkőzéseit.

Moses Swaibu nehéz körülmények között nőtt föl. Szülei gyerekkorában elváltak, édesapja egy London déli részén fekvő lakásban nevelte a bátyjával együtt. Elképesztő volt a szigor: a bejárati ajtót délután fél 5-kor bezárta, ha a fiai addig nem tértek haza, az utcán maradtak reggel nyolcig. Swaibu 12–13 éves korában számtalanszor aludt lépcsőházakban, a szomszédok kanapéján vagy a londoni buszok éjszakai járatain.

A testvérével sokat fociztak együtt, így hozzászokott ahhoz, hogy erősebb, ügyesebb ellenfél ellen kell érvényesülnie, ezt pedig kamatoztatta is a felkészülés során. A sorsa akkor fordult jobbra, amikor próbajátékra kapott lehetőséget a Crystal Palace-nál: Swaibu nemcsak bekerült a klub utánpótlásába, hanem az egyik legnagyobb ígéretnek tartották, 18 éves korában két házi díjat is bezsebelt a szorgalmáért, a tehetségéért és a teljesítményéért.

This is the first time I’ve ever seen this pic thanks @CPFC Skip @M_Hudson5 pic.twitter.com/bx2HRMDVv8

— Moses Swaibu (@MosesSwaibu) February 20, 2020

A következő idényben komoly tervekkel kecsegtették, sőt, az első csapatban is bemutatkozhatott egy felkészülési mérkőzésen tíz perc erejéig.

Emlékszem, akkor azt gondoltam »ez az a pillanat, amiért annyit dolgoztam, annyi mindenen mentem keresztül életemben, Istenem, kérlek vigyázz rám ezen a meccsen!«

– emlékezett vissza a nagy napra a hátvéd.

Nem tudhatta, hogy ez lesz a karrierje csúcsa. A Crystal Palace-nál ugyanis edzőt váltottak, Neil Warnock pedig úgy látta, a hátvéd nem elég erős, és a légi párharcokban nem veszi fel a versenyt a topligában. Egy Weymouth-nál töltött idényt követően 2008-ban szerződés és csapat nélkül maradt. Mindössze egy év telt el a díjak átvétele óta, amelyeket az addigi munkájáért kapott a Palace-tól.

Először a Bromley-hoz került amatőr szerződéssel, majd a negyedosztályú Lincoln City szerződtette, ahol 2011-ig játszott. Elmondása szerint itt keresték meg először azzal, hogy bundázzon meg egy-egy meccset, de akkor még nemet mondott. Pedig egy januári mérkőzésen nagy volt a kísértés: Swaibunál egy zsákban hatvanezer font lapult, amit akkor tarthatott volna meg három társával együtt, ha elcsalják a meccset. Erre végül nem került sor, de nem csak azért, mert szinte végig a kispadról nézték az összecsapást – egyébként is megállapodtak abban, hogy nem keverednek ilyesmibe. A pénz visszakerült a gyanús kopasz fickóhoz, akitől kapták, a négy focista pedig mélyen hallgatott a történtekről.

Michael Regan/Getty Images Swaibu (jobbra) a Lincoln Cityben még nem tette kockára a karrierjét a pénzért.

Egy évvel később azonban Swaibu már másképp döntött. Az akkor 23 éves focista a hatodosztályban rúgta a bőrt – ismét a Bromley-ban –, de ekkor már terhes volt a barátnője.

„Csak az járt a fejemben, hogy a legfontosabb dolog a családom ellátása, hogy mindent megadhassak nekik. Nyomást éreztem, hogy eltartsam őket. A lányom nem jöhetett úgy világra, hogy nem állunk a saját lábunkon” – magyarázta a védő.

Amikor az egyik csapattársa egy „speciális megbeszélésre” invitálta, ezúttal igent mondott. Egy londoni hotelszobába utaztak edzés után, ahol egy alacsony férfi fogadta őket.

Leült az ágyra, rágyújtott egy cigire, és a laptopján csinált valamit. Nem beszélt jól angolul, egy húsz év körüli szemüveges fickó tolmácsolt neki. Megkínált egy itallal, majd rögtön a tárgyra tért

– emlékezett vissza Swaibu. A feladat egyszerű volt, az Eastbourne elleni bajnoki első félidejében 2-0-ra kell veszíteni, térfélcsere után már azt csinálhatnak a játékosok, amit akarnak. Ezért cserébe százezer fontot kaptak azok, akik belementek.

„A társaim hezitáltak, de a meccsen, amikor kisétáltam a gyepre, már tudtam, hogy megteszem” – vallotta be Swaibu.

Így is történt. Egy bundáról mit sem sejtő társ hozta össze az első tizenegyest a 40. percben, majd egy kezezéssel már össze is jött a 2-0. A Bromley játékosai teljesítették az alku rájuk eső részét.

Bementünk az öltözőbe, a főnök pedig kérdezte tőlünk, hogy mi a franc történik. Ránéztem a telefonomra, a tolmácstól kaptam egy felfelé tartott hüvelykujjat. Azt gondoltam, ez túl szép, hogy igaz legyen.

És ez csak az első lépés volt. Egyre sűrűbben vett részt fogadási csalásokban a Bromley-nál, sőt, javaslatokat is tett, hogy melyik játékosok lehetnek hajlandók szintén részt venni a bundázásban. A keret meghatározó tagjairól – így a csapatkapitányról és a helyetteséről – viszont azt mondta a csalóknak, hogy őket kerüljék el, és még véletlenül se derüljön ki, mi zajlik a háttérben. Szép lassan Swaibu lett az összekötő ember a bűnözők és nagyjából 50 futballista között.

„Különböző vállalkozások hátsó ajtói mögött várt ránk a pénz. Általában vittem magammal egy nagy táskát, mintha edzésre mennék, de valójában rengeteg pénzt takartam le egy törölközővel. Temérdek pénzt. Egyik este ötszázezer fontot vittem így haza. Egy idő után paranoiás lettem ettől. Nem vásároltam feltűnő dolgokat, alig ültem autóba. A vonatokon az járt a fejemben, ki lehet még a vagonban? Vajon megláttak a szomszédok? Mindezek ellenére jól éreztem magam, sok pénzt kaptam nagyon rövid idő alatt. Szinte függőséget okozott. Egy idő után viszont nem a pénz, hanem az azzal járó hatalom miatt.”

Joe Giddens/PA Images via Getty Images Swaibu kezdetben mindent tagadott, és ebben a ruhában járt a bírósági tárgyalásokra.

Kis idő után Swaibunak azt is megmutatták, hogyan zajlik pontosan egy ilyen folyamat. Milyen oldalakon figyelik az oddsokat, hogyan választanak csapatot, játékosokat. Az egész rendszert megismerte. Furcsa módon azonban nem Swaibu kiegyensúlyozatlan teljesítménye szúrt szemet a hatóságoknak – a fogadásokat kezelő oldalaknak az vált gyanússá, hogy nemcsak pénzt buknak az alacsony ligákon, hanem meghökkentően nagy összegek mozognak ezen a szinten. A bukmékereknél egy idő után egyes klubokra nem is lehetett fogadni, az Angol Labdarúgó Szövetség (FA) pedig vizsgálatot rendelt el az ügyben.

Swaibu utolsó bundameccsére 2013 áprilisában került sor a Maidenhead ellen. Csak annyit kellett elérnie, hogy kikapjon a csapata. Miután két gólnál is „hibázott”, már minden elrendezettnek tűnt, de 3-2-nél újra róla kapott gólt a Bromley, az egyeik csapattársa pedig egyenesen az edzőhöz ment. Ezúttal túl feltűnően csalt.

Először tettem ennyire nyilvánvalóvá, hogy mi történt, már az öltözőbe se akartam bemenni. A buborékom kipukkadt, meghúztam magam. A többiekre rá se tudtam nézni, a cipőmet bámulva mentem az öltözőbe. Csönd volt, mindenki engem bámult. Egyetlen dolgot lehetett hallani, az edzőnket, egy felnőtt férfit, aki elsírta magát. Zuhanyozni se mentem, egyből kocsiba szálltam és elhajtottam.

Két mérkőzéssel később már el is hagyta a klubot. Egy-egy hónapra még kapott itt-ott lehetőséget a játékra, de a pályafutásának lényegében 24 éves korára vége lett. Swaibu elmondása szerint azonban annyira függött a bundázástól, hogy nem tudott leállni. Új bundázók jelentek meg, akik felvették vele a kapcsolatot, de valami nem stimmelt. Nem voltak diszkrétek, mintha nem ismernék a szabályokat.

A bundafüggő Swaibu a gyanús jelek ellenére hinni akarta, hogy csak bele kell tanulniuk, és minden rendben lesz. Ez lett a veszte.

Két új potenciális partnerével találkozott egy étteremben. Miután azonban a bundázott meccs eredménye nem stimmelt, le akart lécelni, ám a rendőrök lecsaptak rá az autójánál. Tizenhat hónapra elítélték szervezett csalásért, megtévesztésért. Mégsem ez volt az igazi ébredés pillanata, hanem, amikor a kétéves kislánya meglátogatta a börtönben.

„Egyenesen hozzám rohant, tudod, ahogy egy kétéves teszi. Csak szaladt és szaladt, nem nézett másra, nem is mondott semmit, csak megölelt hosszan. Nem akartam elengedni. Órákon át megszólalni se tudtam. Miután elment, egyedül ültem a cellámban, és arra gondoltam, el kell felejteni a pénzt, a futballt, mindent. Egy dolog számít, hogyan kezdhetem újra az életemet?”

Miután Moses Swaibu újra szabad ember lett, a FIFA szolgálatába állt, hogy segítsen megérteni a bundázás pszichológiáját, és elmagyarázza, milyen stratégiákat használnak a csalásra. Abban is segít, hogy azonosítsa a potenciálisan korrupcióba keveredő személyeket, mielőtt túl késő lenne a számukra. Úgy érzi, talán most a legjobb célra használhatja a korábban megszerzett tudását.

The post „Szinte függőséget okozott, de nem a pénz, hanem az azzal járó hatalom miatt” – így vált „bundázásfüggővé” a profi futballista first appeared on Rangadó.