Csak azt nem tudom még, hogy mit akarok tenni.
Levélként hulljak, vagy esőcseppé váljak,
Hogy színfoltja legyek eme tarka világnak?
Mire végképp eltűnnek a színek,
Az ősz elmúlik, és híre megy a télnek.
Nem felejtem soha gyermekkorom telét.
A szabadság szelét, az otthon biztos melegét.
Végtelen hó takarta a tájat, és fehér fényű égies fátyla.
A szemünk elveszett a fénylő ragyogásba`.
Finom szelével mosolygó arcunkat mosta, mint édes gondozó,
Vigyázott ránk teljes nyugalomban.
English (US)