hidegek a nappalok is már.
Elkél a meleg takaró,
előkerült újra a nagykabát.
Valahogy mintha mára
a gondolatok is fázósabbak,
komorabbak lennének.
Nem is tudom, de lehet,
hogy világunkban van valahol
valamiféle rendező erő,
mely kézen fogva vezeti az embert.
Egyiket a jó és helyes irányba,
másikat olyan cudar világba,
ahol álnok és sunyi az uraság.
Van olyan, kinek szavakat ad szájába,
de nem lel hallgató fülekre.
Másoknak nem ad szavakat,
csak füleket, amivel hallhatna is akár.
Szavak nélkül bizony súlyosak
a hosszú, elnyújtott csendek.
Olykor szinte már fojtogatnak.
Tán komédiás ez a sors?
Vagy csupán illúzió az élet?
Talán ez is, az is.
De az eltékozolt tegnapot
nem hozza vissza
egyetlen holnap sem már.
English (US)