hogy manifesztálódni tudjon versem igaz, szent célja.
Oly sokan bántottak már engem ebben az életben,
egyetlenegy személy volt, ki ott volt mindig mellettem.
Mikor megszülettem, az első mondat, mit hallottam,
Édesanyám szólt hozzám: "Mindig csak rád vártam!"
Hamar kiderült azonban, hogy ezek csak üres szavak,
ez a különc kislány, sajnos, nem felelt meg az elvárásainak.
Kétéves voltam, mikor megszületett a testvérem,
fiú lett, így onnantól kezdve én már nem is léteztem.
Tizenegy évesen jött el az a pillanat,
hogy egy kis szeretetért cserébe megbetegítettem magamat.
Volt ám valaki, akire mindig számíthattam,
ki mindig kiállt értem, mellettem volt a bajban.
Édesapám jelentette nekem a fényt az éjszakában,
de miután anyával elváltak, sajnos, csak keveset láthattam.
Szeretném neki meghálálni mindazt a jót, mit értem tett,
ebben kérném kedves Olvasó most a segítségedet.
Történt ugyanis nemrég egy nagyon szomorú estet,
drága Édesapám majdnem a stroke áldozatául esett.
Azóta, sajnos, elveszítette a periférikus látását,
pedig kamionsofőrként a vezetés adta neki az élet szabadságát.
Kedves embertársaim, így arra kérnélek titeket,
mondjatok el érte egy imát, hogyha lesz egy szabad percetek.
Ezeknek a pozitív energiáknak az áramlásában bízom a legjobban,
köztudott, hogy a legnagyobb teremtő ereje a gondolatoknak van.
Tehát gyógyító soraim legfőbb célja az lenne,
hogyha a hőn szeretett Apukám erőben és egészségben élhetne.
Erős hittel fordulok az Isteni gondviselés felé,
bízva bízom, hogy innen az út nem vezet már csak fölfelé.
Köszönöm, ha segítesz, hogy egy jó ember továbbléphessen,
ezen cselekedetedért az Univerzum még sokáig éltessen.
Ezzel a sorral zárom gyógyításra szánt versemet,
hálás vagyok, ha végigolvastad jótékony üzenetemet.
English (US)