És ott állsz majd árva sírom felett,
Jut-e majd eszedbe ritkán, néhanap,
Mikor ölelkeztünk az öreg tölgy alatt?
Emlékeidben vajon meddig maradok,
Hisz kit úgy szeretsz, már régen halott,
Én majd hallom ám ott sóhajtásodat,
És érzem rezdülésed lenn, a föld alatt.
Kívánok neked éltet, nagyon boldogat,
Hisz az élet még oly sok szépet tartogat,
S ha majd elhajózol az öröklét tengerén,
Örök szerelemmel majd ott várlak én.
English (US)