így október-november küszöbén,
ti, akik már nem lehettek velünk,
rátok gondolunk
szívünk szeretetén.
Mi emlékezők virággal a kézben,
elhalkulva az emlékezésben,
mécsest gyújtunk, s majd egymás kezét fogva,
lélekben újra veletek vagyunk,
ha nem is érezhetünk és nem is láthatunk.
Hiányotok nem halványul soha,
bizony az élet így elég mostoha.
Örök álomra hajtott fejetek,
takarótok legyen a szeretet.
English (US)