És milyen rendben, csendesen,
Fekszenek csupán, és hallgatnak,
Figyelnek, hogy Értük sírjanak...
Sétálok a kikövezett úton,
Éltető vizet merek a kúton.
Megpakolva indulok felfelé,
Találkozom... kiket az idő elfeledé`.
Sötét van, de mégis tiszTán látok,
Bárcsak Ti is újra látszanátok!
Mesét mesélnek a meleg mécsesek,
Egyre nehezebben lépkedek...
Mennyi ember egy helyen,
És milyen rendben, csendesen,
Fekszenek csupán és hallgatnak,
Figyelnek, hogy Értük sírjanak...
Sír itt, sír ott, sír előttem,
Beszélnék, de oly erőtlen...
Két nevet is hordoz magán
A túlvilág édes birodalmán.
Ismerős nevek, kopik az emlék,
Emlékeket előhozza néhány kép.
Virágok, mécsesek, gyufa, kapa,
Ez a koszorú és fények pillanata!
Mennyi ember egy helyen,
És milyen rendben, csendesen,
Fekszenek csupán és hallgatnak,
Nézik, hogy a mécsesek lassan kialszanak...
English (US)