a szürkület hűs börtöne elnyeli.
Ezer színét az éj felissza,
illata száll csak a vaksötétben.
A szó elillan. Néma zenét a csend
sugároz olykor. Érzed a szívemet?
Figyelj lélegzet-visszafojtva,
s halld, ereinkben a vér hogy árad!
Ha meghalunk, s elmúlik a fájdalom,
s a csontjainkat rejti csupán a sír,
a ki nem mondott titkainkra
gondol-e majd odaát egy isten?
English (US)