rosszat álmodtam, szilánkos rémálomkép volt.
Szúrt és én mozdulatlan riadtam fel, álmos
lelkem nyugtattam, de csak a macska karmolt.
Szomorú közöny, mint libabőr két karomon,
ha fázom, és kattog elmém iránytűje tiszta tudatomon,
romlik a látás, színes fénypompák festenek hasztalant,
ekkor hiányolom önmagam meg egy szépséget, az igaztalant.
Hezitálok, mint megannyi beteljesületlenség,
mit hozzon jövőm, meditálok, mert sajdít a gyengeség.
Szemhéjam sötétje ezen a sötétkék délutánon is csukva már,
mint hajnalban, ha álmodom, szívem kaucsukfa vár.
English (US)