„A korábbi évekhez képest jelentős változás nem történt” – írja a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ az új, Magyarország ivóvizének minősége 2023 című jelentésében. A számok azonban nem ezt mutatják, még ha a jelentős változás fogalmán persze lehet is vitatkozni.
Mindenesetre tény: a dokumentum szerint közüzemi ivóvízellátáshoz országosan a lakosság 95,5 százaléka fért hozzá tavaly. Maguk a jelentés készítők is elismerik, hogy ez a mutató alacsonyabb az előző évieknél: 2022-ben még 99,7 százalékos, 2020-ban és 2021-ben 99 százalékos, 2019-ben 98 százalékos, 2018-ban 98,3 százalékos hozzáférésről szóltak az éves jelentések.
Tehát egy szűk sávban mozgó, trendszerűen javuló tendencia tört meg, méghozzá a jelentés szövegében szereplőtől eltérően elég jelentősnek tűnő mértékben. Ha ugyanis a KSH 2023-as lélekszámbecsléséből indulunk ki, miszerint tavaly Magyarország lakosainak száma 9 599 744 volt, akkor
ez a több mint 4 százalékos változás azt jelenti, hogy nagyjából 400 ezerrel kevesebben jutottak hozzá a közüzemi ivóvízhez, mint egy évvel korábban.
A jelentés szerint van továbbá mintegy 200 000 ember, akik „vízellátása ismeretlen, ők jellemzően saját kútjaik vizét fogyasztják, vagy a település közkifolyóiról vételeznek ivóvizet”.
A jelentés szerint a hazai közüzemi vízműveket tavaly sem sikerült országosan mindenhol ellenőrizni: „A közüzemi vízművek teljeskörű hatósági ellenőrzését 2023-ban is akadályozta a leterheltség és a kapacitáshiány, így a ellenőrzések során a helyszíni bejárás több megyében is elmaradt.” A jelentés szerint kilenc olyan település van, ahol még mindig túl magas az arzén koncentrációja – mind a kilenc Csongrád-Csanád megyében (Ferencszállás, Földeák, Kiszombor, Klárafalva, Makó, Makó-Rákos, Maroslele, Óföldeák, Székkutas) –, míg a fővárosban, főleg a belső kerületekben továbbra is nagyon magas az ólomkockázat.
English (US)