hogy angyalként élhessetek.
Elszállt a fájdalom,
hozzánk költözött.
Nem vagytok velünk,
valahol másik helyen éltek,
már semmitől sem féltek.
Nekünk maradnak az emlékek,
egy vidám mosoly s szoros ölelés,
sikít az utca, amit beterít a nevetés.
Egyszer találkozunk a túloldalon,
ki tudja, melyik napon,
előbb vagy később,
fel van írva egy táblára,
mely rejtély e világban.
Hangotok beleégett szívünkbe,
ti, akiknek szíve régen csendes,
most könny szökik a szemünkbe
rátok is emlékezve.
S azokra, akik nemrégen mentek a fénybe,
a fájdalom begyógyul, de sosem múlik el,
bármennyi idő telik el.
Szaladnak a napok, az évek,
akit szeretünk, soha ne feledjük, amíg tart az élet,
sírotok egy fénykert,
melyet gyertyának lángja éltet.
Itt vagytok velünk egy kis ideig,
míg gyertya lángja el nem csendesedik.
English (US)