elhagytam e földi életem,
utazása rövid és merész,
visszatérni fájó szenvedés...
Lélegzetem magamba szívtam,
szemeimet ezzel lecsuktam,
hangot hallani már nem volt mit,
tudat fura élménybe repít.
Nem álmodtam, utaztam talán,
kellemként hatott nyugalma rám,
érzékeim mind elsimultak
valósággal magamra hagytak.
Csak voltam, akár egy kődarab,
ki nem tudja, idő hogy halad,
túl gyorsan, szép lassan vagy miként,
világát mostan így tölti épp.
Fénylő alagút nem jött felém,
még halál sem költözött belém,
az ébredés, mint kataklizma,
mindenem fájt, hogy szemem nyissa.
English (US)