Élni akarásod legyen nagyon nagy,
Te magad vagy az átjáró,
Hold-csomópont, fel- s alászálló.
Az élet rajtad keresztül pulzál
Akkor is, ha erről nem tudnál,
Ne hidd, hogy a holtak elmentek,
Hogy ők téged nem szeretnek.
Itt vannak. Benned. Mind!
Szemeden át némelyik kitekint,
Néha "lenyomnak" egy monológot,
Megintenek, mondanak bókot.
Elmondják, miként loptak csókot,
S az emberek a legnagyobb bohócok,
Maguk köré hálót szövő pókok,
Földön csúsznak, holott sólymok...
Magasan tudnának szállani,
Hiszen vannak csodás szárnyai,
Ám lehúzzák sötét árnyai,
Elhitték, itt minden drámai.
Elfelejtették, milyen játszani,
Átláthatóak maja fátylai,
Elfeledték magukat áldani,
S hogy mi vagyunk magunk gyámjai.
Tudd, az élet maga a szentség,
Istentől eredő kEGYesSÉG,
A földön mindenki csupán vendég,
Elő, majd tovatűnő jelenség.
English (US)