Folyton pörgő elméddel szembeszállj,
Ne fuss lélekszakadva, ne szaladj,
Ne is kergess folyton új álmokat!
Nem élted át az előzőeket sem tisztán,
Máris újabbakra ajtót nyitván
Kergetnéd, űznéd a következőt,
Lerövidítve a mostani létidőd.
Vajon veszítettél-e már el úgy bárkit,
Azt érezve, lelked vacog, fázik,
Falnak ütközve állt meg az idő,
Feleslegessé vált minden hajcihő.
És álltál-e, mondd, a téren nevetve,
Gyermekek játékába feledkezve,
Estél-e, mondd, annyira szerelembe,
Hogy boldogságtól szökött könny szemedbe?
Tanulj meg mindenre vállat rántani,
Látni, soha, semmi sem drámai,
Tudj pillanatról pillanatra váltani,
Semmit sem komolyan véve játszani!
Minden igaz, és semmi sem az,
Szívedben él az örök tavasz,
Fakad a rügy, újul a világ,
Belőled bontja szirmát minden virág.
English (US)