nem vettem, nem is kaptam,
ő talált rám váratlan egy pillanatban.
Kemény volt még, kényelmetlen, de idővel megszerettem,
mikor tudtam, vele voltam, átkaroltam,
hosszasan hozzábújtam, míg álomra nem szenderedtem,
csak öleltem, s el nem engedtem.
Megszelidítettem, már nem nyomott
és nem volt kemény,
különleges volt, ami csakis az enyém.
Volt egy párnám, nagyon szerettem,
minden éjjel mellé heveredtem,
csak szorítottam erősen, míg el nem nyomott az álom,
olyan volt, mintha ő lenne a párom.
Tán ez volt a gond, túl sok törődést kapott,
s idővel bár kívülről ugyanaz,
de belülről teljesen megkopott,
eltűnt belőle, ami kényelmessé tette, s végül csak egy szimpla huzat lett helyette...
English (US)