milyen jó gyermekkorom volt, azt ismételgetem.
Hosszú nyári estéken a Majorban
csak játszottunk, ameddig kedvünk szottyant.
A mai világban már nem így van,
a gyerekek inkább számítógépeznek a szobában.
Nem tudják, milyen jó volt régen gyereknek lenni,
focizni, ugróiskolázni, énekelni.
Boldogan, mezítláb szaladgálni a szabadban.
Ilyen gyermekkort ki ne akarna?
Kergettük a cserebogarakat,
az idő csak úgy szaladt.
Csillagos ég alatt hanyatt a fűben,
feküdtünk a hold fényében.
Figyeltük a csillagképeket,
milyen csodálatosak voltak azok az éjjelek!
Ha hullócsillagot láttam, mindig azt kívántam,
soha ne múljon el ez a pillanat.
A pillanat ugyan elmúlt,
de az emlék megmaradt.
Emlékszem anyukám hívó szavára,
mikor azt kiabálta, gyertek vacsorára.
Véget ért a móka mára,
holnap mentek iskolába.
Másnap azt vártuk, hogy hazaérjünk,
újra játszani menjünk.
Így telt hát az én gyermekkorom,
ami velem történt,
bánni soha nem fogom.
English (US)