Annyi lélek szállt fel a háború hevében.
Ne legyen puskatöltény, ne legyen harc,
vidám legyen a földön minden arc.
Vigyázzunk egymásra, minden élet értékes,
az áldozatok fájdalma borzasztóan mélységes.
Nem akarunk tankokat, könnycseppekből patakot,
töröljék minden lélekből a bánatot.
Fehér zászlót akarunk, és békét,
hogy elűzzék a népek szenvedését.
Szétszakítják a családokat,
tönkreteszik a meghitt otthonokat.
Mi egykor biztonságot adott,
ma már a helyén nincsenek mások, csak romok.
Fájdalom és félelem lakozik a szívekben,
veszélyt látnak az emberek minden fegyverben.
Nem számít a kor, érzelmek, nemzetiség,
a bomba nem válogat, pedig lenne más lehetőség.
Mit tehetnénk magunkra maradva,
fekete füst száll fel a magasba.
Reszket a szív, rossz a közérzet,
most átérzed, hogy az őseid miről meséltek.
Mit tehetünk, imádkozzunk,
az kellene, hogy összetartsunk.
Szálljon béke a világra,
sok embernek ez az álma.
Vessetek véget az értelmetlen öldöklésnek,
inkább egymást szeressétek.
Hozzon a harc végre megnyugvást földnek s az égnek,
titokban csak erre vágyik minden lélek.
English (US)